A gyerek az ember számára a legnagyobb kincs. A család és a gyerek azok, akikért tényleg bármit meg tudnánk tenni, és ha rájuk néz az ember csak mosolyogni tud, és persze bármit tesznek is büszkeséggel tölti el az embert. Már nagyrészt, mert hogy az én két lányom nem igazán a szokványos utakat választotta, elég fiús teremtések lettek. Persze én is elképzeltem annak idején, ahogy majd babázok velük és ahogy felnőnek, amilyen lányok lesznek, és ahogy nővé cseperednek, azonban ezen ők egy kissé változtattak, hiszen az egyik a focit választotta sportágként, a másik pedig az akadálypályás futás nagy szerelmese.
Nem is tudom elmondani milyen érzés volt először mezben látni az egyik gyereket, a másikat pedig a sártengerben gázolni, de azt tudom mondani, hogy még így is büszke voltam rájuk. Én ugyanis biztosan nem tudnék focizni és az is biztos hogy előbb fulladnék bele a sárba, mint hogy meg tudjam oldani azokat a feladatokat amiket teljesíteni kell, és az is biztos hogy nem tudnék ennyit futni sem. Az pedig megnyugtat, hogy imádják a szép ruhákat és a sminket, vagyis a nőiességgel nem lesz baj és már most sincs, így pedig kerek az egész.
Persze azért sokszor így is megugorhatatlannak tűnő feladat elé állítanak minket, akár a kék foltok és a sérülések kezelésével, akár pedig a saras cuccok tisztításával, de hála a jó égnek erre a férjem már kitalált egy tökéletes megoldást, hiszen a fabrikshop oldaláról rendelt nagynyomású mosó hihetetlen eredménnyel tudja kitisztítani a saras, mocsaras, beszárad cipőt és ruhákat is a lányom legnagyobb örömére. A többit pedig egy – két mosással már megoldja a mosógép, így neki igazán sok dolga nincs a ruházat tisztításával. Azt hiszem, hogy valahogy ezeket a dolgokat nem tőlem örökölhették. Ezért csakis a férjem lehet a hibás. Én ugyanis ha már csak egy kicsit is koszos a cipőm, azonnal tisztítom és el nem tudom képzelni hogy én sárban fetrengjek valaha is. Az élet azonban így szép, és legalább a mosásra nincs így gondom nekem sem.